Eljött a Fidesz 2006-os pillanata?

Parlamenti élmények a pánikoló Orbán-rendszerből.

Aki a hétvégén követte a híreket, két dolog maradt meg az emlékezetében. Az, hogy sokkal többen voltak a Tisza ünnepi rendezvényén és Orbán Viktor poloskázása. Hétfőre Orbán már visszakozott, és a kommunikáció újra akarja írni a poloskázást, hogy az nem is az ellenzékiekről szól, hanem Magyar Péterről (mintha az jobb lenne). Soha olyan nem fordult elő, hogy Orbán Viktornak a saját szavaiból kellett visszakoznia.

Az írás későbbi részében leírok néhány személyes élményt Fideszes képviselőtársaimmal, de kezdjük a helyzetértékeléssel.

Ami most történik, két időszakra emlékeztet a rendszerváltás utáni magyar politikából.

1. 2006 után a kormányzó MSZP elvesztette a hitelességét a társadalom többsége számára és a megszorító intézkedéseket követően úgy bezuhant a támogatottsága, amelyből már nem tudott visszajönni.

2. 2014-ben pedig a netadós tüntetések utáni hónapokban a Fidesz próbált ki mindent, az újságírók drogtesztjét lengették már be, de nem működött. Csak akkor tudták összekapni magukat, amikor a menekültválság eljött.

Korábban már írtam róla, hogy a Fidesznek vissza kell vonulnia számos témában, hogy a szavazóit megtartsa és itt a lehetőség átvinni dolgokat. Ebből az év eleji defenzívából próbál most a Fidesz kitörni és használni azt a két fegyvert, amit tud. Erőt mutatni és gyűlöletet kelteni. Nem a kormányzás minősége, hanem ez a két aktus a Fidesz politikai motorja. Úgy legyalulni mindent, hogy csak ők látszódjanak és csak ők tűnjenek erősnek.

De ez most nem működik.

Orbán Viktor minden választását elbukta, amikor a sajátjával egyenlő erővel állt szemben.¹

A kérdés az, működik-e ilyenkor a Fidesz mindent letaroló erőpolitikája. Szerintem nem. Talán lement volna a saját tábor torkán, egy szétforgácsolt ellenzék ellenében az embertelenség, amit a miniszterelnök bemutatott. Miért mondom ezt? Könnyű erőt mutatni egy olyan ellenzékkel szemben amely legerősebb pártja 10%-on áll. De új korszak van. Nem lehet ezt megtenni, ha a poloskázás az ország felére értendő. Akkor már a Fidesz-szavazó sem erőt lát, hanem kivagyiságot, gonoszságot, ami nem tetszik egy jórészüknek.

Biztos vagyok benne, hogy már másnap az jött ki a kutatásokban, hogy a poloskázás és főként Magyar Péter tüntetése után, nagy a baj. Eredetileg még a Gazdasági Bizottságban akartak hétfő reggel valamit bejelenteni, de cserélni kellett, és éjjel a Pride betiltásának javalaslata jött be, mert lépni kellett.

A kérdés most az, hogy a Pride a kisebbség elleni támadásként, a “gender” elleni fellépésként fog a társadalomban lecsapódni vagy egy rettegő hatalom visszaéléseként. Én ma az utóbbira tippelnék. Nincs meg az erő és a lendület, míg a túloldalon ellenállás képződik.

Új hatalmi helyzet van

A nagyvárosi értelmiség mondanivalója, csakúgy mint az összefogás pártjai, a 22-es választáson vereséget szenvedett, vagyis lényegtelenné vált a közvélemény számára az amit az orbánellenes értelmiség mond. Most mintha ez a helyzet is változna. Ha két éve jön a Pride betiltása, nem lett volna belőle népi ellenállás. Ma erre megvan az esély, hogy nem a másságal szembeni félelem, nem a melegektől való félelem, hanem a gyülekezés, a másként gondolkodók támadása lesz a társadalom többségének értelmezése a Pride betiltása kapcsán. Így pedig a kisebbség ügye is a többség felháborodását növelheti.

Meg kell várni a következő hónapokat, de a fideszes érzület sem az ma, hogy „csak nyomni kell, és nyerünk.” Az erőpolitika, a szimpla gyűlöletkeltés most nem elég. De ez veszélyesebbé is teszi a Fideszt, hiszen saját bázisukban, sőt parlamenti képviselőiknél kell ezt az erőkérdést rendbe rakni. A Fidesz feladata ma világos, de nehéz is: azt kellene bemutatni, hogy ők uralják az országot és rajtuk kívül nincsen senki más. Ehhez viszont szintet kell emelniük, amely radikalizálódást jelent. Ezt a nép, egy egyébként is kitett, válságokkal tűzdelt időszakban nem tűnik úgy, hogy értékelné.

Nekünk politikusoknak és minden olvasónak, véleményformálónak, szavazónak pontosan ezért egyértelmű a feladatunk. Érthetővé kell tenni, hogy az újabb és újabb szintlépések nem abból fognak fakadni, hogy a Fidesz értékeket képvisel, embereket képvisel. Amit csinálnak nem politizálás, nem a közösség ügyeinek intézével foglalkoznak. Egy új hatalmi helyzet van, amelyben a Fidesz bárkit és bármit félresöpör, hogy rendezze a sorait és erőt mutasson. Világossá kell tegyük, hogy nem a hazánk próblémáinak megoldása zajlik, hanem hatalomféltés. Párhuzamosan pedig azt kell tenni amit már korábban is írtam: a kényszerhelyzetbe került kormánypárttal szemben minél több olyan ügyet kell átvinni, ami az itt és mostban segít.

Lejjebb leírok pár privát beszélgetést fideszes képviselőkkel, ami jól mutatja, hogy a rendszer tagjai félnek, és nem állnak készen a küzdelemre, hogy nincs meg az erő.