Gyurcsány elment, de a politikai felelősség itt marad
Az igazság pillanata 2026-ban jön majd el, és utána lehet baloldalt építeni újra. De ezt biztosan nem milliárdosok fogják csinálni.
Gyurcsány Ferenc visszavonult, de a visszavonulásával nem rendezte el azokat a hibákat, amelyek az Orbán-rendszer 15 évéhez és a magyar baloldal megsemmisüléséhez vezettek.
Nem volt egyszemélyi felelős. A felelősök továbbra is ott vannak a cégekben, intézményekben, pártokban. Az ő felelősségvállalásuk nélkül, a magyar baloldal hibáival való szembenézés nélkül, a megfelelő tanulságokat sem tudjuk levonni. Enélkül a magyar baloldal nem fog megújulni.
Unatkozó milliárdosok
A 2010-es évek elején beszélgettem egy férfival, aki 2010 előtt a politika világában dolgozott. Sose felejtem el, amit mondott: Gyurcsány és Dobrev, ezek az emberek tipikus példái az unatkozó milliárdosoknak, akik felvállalják a felelősséget az ország sorsáért, de ezt úgy teszik, hogy sose kellett nekik és a családjuknak megküzdeni a hónap végével, a lakhatás problémáival, sose kerültek anyagi csávába. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, azt döntse el mindenki, de az biztos: milliárdosok és felső-középosztálybeli emberek nem tudnak baloldali politikát csinálni. És amennyire ez igaz volt 2010-ben, annak a sokszorosában igaz 2025-ben.
Ha lesz új magyar baloldal, az nem tud az elitből kiindulni, és nem tud addig megszületni, ameddig a felelősök nem néznek szembe a rendszerváltás utáni magyar politika árulásaival:
a Bokros-csomagnál cserben hagyott emberekkel,
a 100 napos program százezrek számára levegőt jelentő jólétének elutasításával,
a devizások cserbenhagyásával, a 2006-os megszorításokkal,
a 2008-as gazdasági válság,
Ha még nem tetted, iratkozz fel a hírlevelemre, ha pedig már az olvasói közösség tagja vagy, akkor köszönöm, ha támogatod a 2026-os rendszerváltó kampányomat. Extra tartalmakkal hálálom meg. Velem tartasz?
Jellemző, hogy a magyar politikai elit még mindig az őszödi beszédet jelöli meg az akkori balos pártok széthullásának okaként, és nem az előtte bejelentett brutális megszorításokat. Pedig az őszödi beszéd előtt, a választások után már elvesztette szavazói harmadát az MSZP, és ezek a szavazók sose tértek vissza, hiába emelkedett még a szocik támogatottsága az őszödi beszéd után.
Mai napig nem nézett senki szembe azzal, az úgynevezett óellenzék térfelén, hogy a politikai űrt, amely Magyar Péter felfutását lehetővé tette, ezek a pártok és emberek teremtették meg, amikor politikai gondolat és mondanivaló híján az antiorbánizmussal próbálták menteni saját pozíciójukat választásról választásra. Nem maradt semmijük, csak az üres antiorbánizmus és a pozícióik.
Dolgozni a dolgozókért
Bár 2022-ben független jelöltként, az Előválasztáson az ellenzéki pártok megverésével érkeztem bele ebbe a közegbe, én sem mértem fel teljesen a politikai helyzetet. Azért indultam el az Előválasztáson, hogy egy új képviseleti utat kísérletezzünk ki Józsefvárosban és Ferencvárosban azok számára, akik reggel korán indulnak, este későn érnek haza és ezalatt a közösségért dolgoznak. A képviseleti válság orvoslásában, lakók sorsának megsegítésében helyi szinten elértünk számos eredményt, de lássuk be, magam is hozzásimultam ahhoz az ellenzéki középszerhez, amely nem eredményezhet valódi változást.
Hihetetlen volt belülről látni, hogy nem nézett senki szembe azzal, hogy 15 év alatt nem tettek érdemi ajánlatot (a Jobbikon kívül) az alsó-középosztály számára. Nem vitték az ügyeket, nem támogatták a küzdelmeket képviselő érintetteket, nem védték meg őket – se anyagi, se szimbolikus értelemben. Mi lett a devizahitelesekkel, Sándor Máriával, a szakszervezetekkel?
Márpedig a dolgozó emberek,
akkor hisznek a jogállamban és a demokráciában, ha az nem elvont malaszt, hanem a mindennapokban mindannyiunkról szóló gyakorlat.
Emlékszem még újságíróként, sírtam a képernyő előtt, amikor a rabszolgatörvény tüntetései idején nem a törvénytelenül az EMMI előtt lekönygázott, vagy a gyülekezési törvény átértelmezésével lecsukott emberek mellett állt ki az ellenzék egy közös sajtótájékoztatón, hanem saját büntetését keretezte a rendszer elnyomásának.
Miközben az alázat, a politikai stratégia, a néplélek követése nem volt része az ellenzéki térfélnek, egy jó bizottsági vagy képviselői pozícióért óriási csatákat tudnak folytatni politikusok. Alapműködés a pozíciók megszerzése lett, a népért végzett munka helyett, melynek erőforrásaiból a többség és nem csak egy szűk kisebbség részesülhetett volna. A haverok elhelyezése, és nem az emberek megsegítése.
Ezek összessége pedig egyértelművé tette a mindenki számára, hogy képviseletet innen nem várhatnak. Innentől csak az volt a kérdés, mikor omlik össze ez a politikai térfél kártyavárként.
Nem, Gyurcsány Ferenc visszavonulása nem jelent szembenézést, nem jelenti a tanulság levonását, és nem teremt alapot a baloldal újraépítéséhez.
Intézményei nincsenek a baloldalnak,
hitelesen képviselt ügyei, nincsenek,
és már választói sincsenek.
Az igazság pillanata 2026-ban jön majd el, és utána lehet baloldalt építeni újra. De ezt biztosan nem milliárdosok fogják csinálni.