Erről nem beszél a jobboldal a nyomordrog-krízis idején.

A 2000-es évek végén néztem egy dokumentumfilmet, amelynek már a címére sem emlékszem, de az a pár mondat örökre megmaradt, amikor egy kislányt kérdeznek egy vidéki kistelepülésen, hogy mi az, amit szeretne elérni, ha nagy lesz. A válasz pedig az, hogy egyszer szeretne Budapestre eljutni.

De emlékszem arra is, amikor 2010-ben, a nagy tiszai árvíznél, egy kis borsodi faluban pakoltuk a homokzsákot a helyi cigány gyerekekkel együtt, és amikor megtudták, hogy Budapestről jöttünk, megkérdezték, ismerjük-e Kovács Pistit, mert ő is a faluból ment fel Pestre.

Engem anyukám egyedül nevelt fel, rossz fizetésért, hivatástudatból az államnak dolgozva. Sokszor hó végén már elfogyott a pénzünk, volt, amikor nagy közüzemi tartozást halmoztunk fel. De még így is az én felnövéstörténetem nem egyszerűen más perspektíva ezekhez a srácokhoz képest, hanem egy másik világ.

Miért mesélek most minderről? Mert ezek nélkül a történetek nélkül nem érthető a hazánkban felnövő és küszködő fiatalok sorsa.

Ha még nem tetted, iratkozz fel a hírlevelemre, ha pedig már az olvasói közösség tagja vagy, akkor köszönöm, ha támogatod a 2026-os rendszerváltó kampányomat. Extra tartalmakkal hálálom meg. Velem tartasz?

Az elit vagy a nép sorsa

Amikor a magyar politikában generációk sorsáról van szó, az valahogy mindig a felső osztályokra vonatkozik. Pedig ha az elveszett generációink sorát nézzük, azok mindig leginkább az alul lévők közül kerülnek ki. A rendszerváltástól kezdve újabb és újabb százezrek és milliók számára termelődik újra a nélkülözés, a dolgozói szegénység, a kilátástalanság.

A világ melyről én is csak a benyomásaimat tudom megosztani, érintetlen a politika által. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a történései, a gondjai, a problémái nem jutnak el a főként jogászokból és közgazdászokból álló politikai elithez, hanem az elit tagjai sem tudják képzelni azt. Pedig itt vannak gondok igazán, itt nincs igazán perspektíva a jövőre – miközben pont itt lenne igazán lehetőség az ország számára. Hiszen senki sem születik kilátástalannak, de kilátástalanságra lehet ítélve azáltal, ahova született.